Tegnap tényleg jól éreztem magam a buliban (és előtte), s ilyen már rég volt. Ennek oka pusztán csak az volt, hogy olyan emberekkel beszélgettem viszonylag hosszasan, akiket legalább 10 éve ismerek, viszont ez idő alatt nem sikerült egy öt percesnél hoszabbara nyúló, összefüggő beszélgetést összehozni. Valahogy megtört bennem a jég, épp nem gondoltam arra, hogy ‘dehát én nem tudok velük mit kezdeni’, valahogy nem jutott eszembe azon parázni, hogy semmi “érdekes” sem jut az eszembe. És ettől jó volt.
Peace, love, happiness – szabadság őrülten szabadon
Az idei vakációra valami egészen merészet terveztünk: egy lakóautóval kerekedünk útra és bejártuk a környező országokat! Őszintén: már kinőttem abból a korból, amikor a sátrazós, táborozós éjszakákat a romantika netovábbjának tartottam. De azért egy lakóautóval...