Tudtam, hogy várhatóak még alap-konfliktusok. Nagyjából mindenkivel, akit nagyon régóta ismerek. Ezúttal családi vonalon bontakozott ki, húsvéti ebéd után. A különlegessége az volt, hogy mind a négyen ott voltunk, és mindenki kivette a részét a veszekedésből. Volt minden: kiabálás, könnyek, sértett kivonulás, meggondolatlan mondatok. Tudtam, hogy nehezek lesznek – és azok is – ezek, de azt is, hogy hasznosak. Úgy éreztem, hogy végre tényleg beszélgetett a család, és nemcsak egyéni füstölgésre és siránkozásra került sor. Nyilvánvalóan lesznek még ilyenek, de most már nem gondolom, hogy hanyatt-homlok menekülni kéne a családi viták elől; legalábbis az ilyen típusúak esetén.

***
Egy jó nap volt, olyan, mint egy régi tábori élmény. Bogrács, piknik, kirándulás, Szentendre, kacsázás, a világ legkisebb zsinagógája, beszélgetés a “sikerről”, esti piknik a Deák téren. A végén arról beszéltünk, hogy ezután annak kellene következnie, hogy másnap felébredünk, és az étkezőasztal körül, kávét szorongatva csendben ébredezünk.