“Azért vannak a lánybulik, hogy osszuk egymásnak az észt! nyugtatgatott Dido, miután kiadós szónoklatot tartottam a ‘hogyan kellene jól csinálni’ típusból. Sajtos-szalonnás-almás sültvirsli volt savanyított patisszonnal és olajbogyóval; Bock Ermitage-ra berúgás. Ez utóbbi a 6-os villamoson bekövetkező szexuális fantáziálás részletezését, az “erotikus hallgatás” mibenlétének fejtegetését és a romantikus lány-álmok átbeszélését eredményezte. És természetesen kapcsolat-dinamika és pasik minden mennyiségben: A “nagy döntésről” (vele vagy nem vele), a sarkon beforduló “nagy Őről”, az önazonosságról, félelmekről azzal kapcsolatban, ha a) ha nekünk tetszik valaki de neki nem, b) ha mi tetszünk valakinek, de nekünk ő nem.