Meghalt Pötyi, az apai nagymamám.
A várakozásom ellenére eléggé lenyomasztódtam. Még ha nem is igazán voltunk unoka-nagymama viszonyban, mégha eléggé kevés időt töltöttem is vele, nyomott lettem. Egyrészt azért, mert meg mégiscsak nagyon szomorú azt végignézni, – ha távolról is – ahogy valaki kizárja magát a világból, majd a folyamat beteljesedik, másrészt megint feljött bennem a nem túl ideális anya-fia viszony miatti düh. Persze ez utóbbi teljesen felesleges, hiszen változtatni ezen úgysem lehet. Csak mégis.
Peace, love, happiness – szabadság őrülten szabadon
Az idei vakációra valami egészen merészet terveztünk: egy lakóautóval kerekedünk útra és bejártuk a környező országokat! Őszintén: már kinőttem abból a korból, amikor a sátrazós, táborozós éjszakákat a romantika netovábbjának tartottam. De azért egy lakóautóval...