Igazából a szombat este rémes volt : annyira rágörcsöltem a pasi-témára, hogy végül senkire sem tudtam figyelni, és ott áltam a kínos-rossz érzéssel kart karba öltve. A fejemre biztos ki volt írva a dekoncentráltság és a kétségbeesettség, de szerencsére elég tompa voltam a boroktól, így a masszív önsajnálattól megmentettem magam.

Reggel fölkelve megállapítottam, hogy ennél mélyebb (kicsit szégyelltem is magam) állapotot nem nagyon szeretnék még egyszer. Elmentem újfent karácsonyi vásározni, útközben összeszedtem az önbizalmam darabkáit, beugrottam egy illatszerboltba kifesteni magam és megvettem azt a könyvet, ami olyan bölcsességeket hordoz, mint például, hogy egy buliban azt kérdezzük magunktól, hogy “lesz-e ott nekem vonzó pasi”, ahelyett hogy “vajon vonzó leszek-e valakinek”.
Közhely, meg minden, de segített. Végülis mindegy, hogy segítő gondolatok honnan jönnek, a lényeg, hogy jönnek.