Parlez moi – mondta a pincér. De csak egy hosszúkávét kértem.
Beszippantott a Marais, csak lődörögtem és bementem minden boltba, ahol bizsut árultak. Nem tudtam igazán fényképezni, mert annyira elragadtak a házak és az utcák, mindig volt mit nézni. Így nem éreztem, hogy tudnék a képekre koncentrálni a kellő távolságtartással, türelemmel. Egy ideig ez frusztrált, majd belenyugodtam, és csak sodródtam a pincér és a kávé felé a többiekkel.
Peace, love, happiness – szabadság őrülten szabadon
Az idei vakációra valami egészen merészet terveztünk: egy lakóautóval kerekedünk útra és bejártuk a környező országokat! Őszintén: már kinőttem abból a korból, amikor a sátrazós, táborozós éjszakákat a romantika netovábbjának tartottam. De azért egy lakóautóval...