Mintha egy tükörrel beszélgetnénk: ugyanazt mondjuk egymásnak, és talán ugyanazokat is érezzük. Valamikor sokat voltunk egy hullámhosszon (103,103,103)- és talán ez is az, csak másképp.

Körülbelül két évvel ezelőtt elvesztettem a saját fonalamat, de ezt akkor nem tudtam. Csak éreztem, hogy valami nem kóser, nem kerek a világ. Befelé fordultam önkéntelenül, hogy megtudjam, hogy mi a baj. Ezzel persze más dolgokat és mást kizártam. És vártam arra, hogy majd valami, vagy valaki kihúz ebből az állapotból. Persze hiába vártam, ugyanis ez abszurd: a saját kis gödröcskémből nekem kell kimászni, helyettem nem találja meg az elveszett aranyfonalat senki. Az elmúlt egy-másfél hónapban találtam valamit: azt nem tudom még, hogy ez az a fonal-e, vagy valami más, de valami, az biztos.
Azt hiszem, most sikerült igazán ködösen elmondanom valamit.

****
A mai napi jó hír: megnyertünk egy nagy pályázatot, amit nagyrészt én írtam.