Most ujra Pekingben. Sajnos csak egy napra. Az elmult harom evben – amit nem toltottem itt – felepult egy metrovonal (najo, az mar akkor is majdnem kesz volt), legalabb 100 lakopark – egyenkent 200-5000 lakassal -, szamtalan fenyes epulet, egy vigalmi negyed, es a kreszt is tanulmanyoztak egy kicsit. De tenyleg csak kicsit, epp csak annyira, hogy nem erzed ugy, hogy minden biciklis a kocsi ele akarja vetni magat.

Eleddig nagy szahibkodas folyt, azaz elveztuk azt, hogy az orszag meg magyar zsebnek is kurva olcso – egyelore. Ma peldaul masszazson voltam, a legjobban a fej, ful es fenek masszazs tetszett. De korabban meg labmasszazson voltunk, akkor kicsit rossz erzesem volt, hogy ejjel 11-kor dolgoztatok fiatalokat. Egyszer meg kibereltunk negyen egy taxist egy napra potom tizezer forintert, aki 250 km-t furikazott velunk az ezer meter magasan levo rizsultetveny es a forro hegyi furdo kozt. A hordszek azonban mar tul sok szahibkodas volt nekem: nem vitt ra a lelek, hogy parnak kozt vitessem magam a csuszos rizsfoldon. Pedig tudom, hogy a hordar ebbol vesz a gyerekenek masik nadragot. Bele is csusztam az ultetvenybe; bokaig saros is lettem.

Guilin – ahol az elmult egy hetet toltottuk – mar videk am, annak ellenere, hogy egymillioan laknak ott. Ezt onnan lehet lemerni,hogy hany kisgyerek helllooooo-zik az utcan, illetve hogy hanyan akarnak kozos fenykepet. En ot emberrel fenykepezkedtem. Hong Kongban bezzeg meg csak rank sem hederitettek, ott megszoktak mar a nagyorruakat.