Mit csinál az utcaseprő a villamosmegállóban?
Szépen, akkurátusan összesöpri a megállóban lévő csikkeket (csakis azokat!) oszt’ egy határozott, erőteljes mozdulattal lependeríti az összeszedett kupacot az úttestre. Onnantól már nem az ő gondja. Aztán látja, hogy nézik, így három csikket összeszed a sinek mellett és kidobja a kukába.
****
Jön a tavaszi fáradtság. Megszólal reggel az óra, és én alszom tovább. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy a mindennapos kórházazás hihetetlenül kiszívja az energiáimat. Úgy érzem magam, mint az Akkumulátor c. cseh (vagy lengyel?) film főhőse: ő belőle a TV szívta ki az energiát, belőlem meg a kórház. De muszáj menni, az anyukám miatt.
Amúgy az orvosa (P. főorvosúr) vicces ember, ráadásul fiatalon még jó pasi is lehetett. Elmesélte, hogy a fia csillagásznak tanul – egyúttal párhuzamot vont a csillagászat és az én szakmám közt, mint egyformán kiváló anyagi lehetőségeket rejtő foglalkozások -, és most tanulják az ősrobbanást. A félév eleje óta sokat haladtak: most tartanak a tíz a mínuszharmincegyedik másodpercnél.