Éppen az amcsi elnökválasztás és a blogok kapcsolatáról írok cikket, és belefutottam ebbe a tudományosnak szánt értekezésbe. Eleinte csak sírva röhögtem, később azonban már mérgemben csapkodtam a falat a kinyomtatott papírokkal. (Az újság – Szabadpart – amúgy a Kodolányi János főiskola tsdi, művészeti és irodalmi folyóirata.)

Az első megrökönyödés:

“Rebecca Blood, a Weblog Kézikönyv szerzője, akit napjaink legjelentősebb blogtörténészeként tartanak számon, a következőképpen fogalmaz egyik esszéjében…”

Egy: ez stílusilag körülbelül a harmadikos gimnazista irodalom-fogalmazással ér fel. Kettő: hogy lehet egy olyan jelenségnek “legjelentősebb történésze”, ami csak 3-4 éve terjedt el világszerte, és 6-7 éve létezik egyáltalán. Különben is rosszul vagyok ettől a “legjelentősebb történész” kinevezéstől: az egész internet-történészség, kutatás, elméletgyártási iparág annyira fiatal és kiforratlan, hogy egyszerűen butaság ilyen jelzőket aggatni bárkire is.

Mérgesedés:

Mik a blogok jellemzői témakör: “Személyes hangvétel. A blogok elengedhetetlen eleme. Ha ez hiányzik, máris csak egy weboldalról vagy egyéb írásról, nem pedig blogról beszélünk. Nem blog, ha valaki egy weboldalon csak tényszerű leírást közöl egy eseményről.”

Egy: És mi van akkor, ha valakinek ez a stílusa, a tárgyszerű leírás?! Akkor ő smafu?

Kettő: Különben sem létezik teljesen tárgyszerű leírás, hiszen már az is szubjektív, hogy egy eseményből ki mit tart leírásra alkalmasnak.

Homlokráncolás:

A freeblogról: “Az oldal megjelenítése visszafogott és ízléses, különlegessége pedig, hogy a készítők a bloggereknek szóló utasítások, magyarázatok kialakításakor a szokásos hivatalos megfogalmazások helyett a fiatalok stílusához illő, mókás nyelvezetet használtak.”

Hát ehhez egyszerűen nem tudok mit szólni: mókás ilyet olvasni egy tanulmányban. Tudja mindenki, hogy a fiatalok már csak ilyenek: mókás nyelven érintkeznek egymással.

Az utolsó mondat. (Csapkodás):

“Ezért mindenkit csak arra biztatnék, hogy még ma „blogra fel”!”

És itt ér véget a tudományos-népszerűsító olvasmány, amiből minden kétséget kizáróan kiderül, hogy a szerző, Tarsoly Ildikó, a freeblogot inkorporáló Index titkosügynöke, akinek küldetése az Index oldalletöltéseinek növelése a bloggerek táborának növelése révén.

Mára elég ennyi összeesküvés-elmélet.

(Tudtam volna még további remek idézeteket szolgáltatni, csak lusta voltam kikeresni őket.)