Nem olyan egyszerű ám középelegáns kosztümöt venni, amiben nem úgy néz ki az ember, mintha épp a tesco “rocsó” költségvetési tervéről szóló tárgyalásra indulna. Ha húsz nagdrágkosztümöt nem próbáltam fel az elmúlt két hétben, akkor egyet sem. A gondok kezdődnek az anyaggal: én olyat szeretnék, amiben többségben vannak a természetes alapanyagú textilszálak. Ez már önmagában kihívás. Akkor azt is szeretném, hogy ne legyen túl drága. És persze jó lenne, ha méretileg jó lenne. A női ruhák számozása legalább olyan kaotikus, mint a…..(most valami borzasztó bonyolultat akartam írni, de nem ment.) Szóval nagyon. 38-as méret legalább ötven féle változatban létezik, és ezek közül csak egy jó nekem. NA és persze azt is szeretném, hogy a kosztüm jól nézzen ki. A tervezők, szabók és varrónők valamiért egységesen úgy gondolják, hogy mindenkinek jól áll az extracsípő nadrág. (De nem.) És a répafazon. (Pláne nem.) Meg a szürke szín. (Fúj.) És a nagyon vastag anyagok. (Michelin-baba fíling.) Szóval such is life. And its getting sucher and sucher.

Közben még mindig fostalicskázom.

Juj.