Az ember azt hiszi, hogy ez a világ rendje. Hogy ezt kell türelemmel viselnie, tanulnia belőle. És egy esti beszélgetésből kiderül, hogy nem. Sőt. Fel lettem zaklatva. Kicsit úgy érzem magam, mint az autóútra téved nyúl, akinek belevilágít a száguldó kocsi a szemébe. A nyúl megdermed, tudja, hogy most sürgősen csinálnia kéne valamit, de nem megy. Aztán vagy sikerül ezen túllépnie, vagy nem.

Nekem is félre kellene tennem a skrupulusaimat, a félénkségem, a ‘jaj de ciki lesz ha…’ hozzáállást.

Ma éjjel, álmomban már félig-meddig cselekedtem, de nagyon bénának, cikinek és gáznak éreztem az egész helyzetet. Ezen kell változtatni.