Van egy halovány sejtésem.
A főnököm a lojalitásomat akarja megvásárolni.
Látta, hogy múltkor – az ominózus kollektív felelősséges értekezleten – nagyon csúnyán nézek. Azóta nekem már egyszer megpendítette, hogy “majd kitalál vmi prémiumot”. Most bejött a szobába, és megkérdezte a Bélát – kutatásvezetőt – hogy “miért nem kapnak a fiatalok néha egy kis pénzt”? Béla: “Miért nem kap a kutatásvezető egy kis pénzt?” Főnök: “Mert túl van fizetve amúgy is.” Ennyiben maradt a dolog; de azt hiszem itt nem feltétlenül a pénzről volt szó a főnök részéről, hanem arról, hogy mutassa a gesztust. Csak mert ezekután tovatéblábolt.
Peace, love, happiness – szabadság őrülten szabadon
Az idei vakációra valami egészen merészet terveztünk: egy lakóautóval kerekedünk útra és bejártuk a környező országokat! Őszintén: már kinőttem abból a korból, amikor a sátrazós, táborozós éjszakákat a romantika netovábbjának tartottam. De azért egy lakóautóval...